A két vezető az éj legsötétebb percében találkozott össze, a határok mentén. Így volt biztonságos. Nem beszéltek meg találkát, de Shalina tudta, hogy hogy üzenhet ellenlábasának. És ez az ellenlábas meg is jelent a találkozón. Elnézte a férfit egy fa rávetülő fényében, aki körülbelül feleannyi idős volt, mint ő. Nem tapasztalt annyit, de pontosan tudta használni a nem épp hálás képességét. Pedig hányszor mondta Shalina, hogy cserélne vele!

Végre Dedrick is észrevette őt. megállt, karba fonta a kezét és gúnyos mosolyra húzta az ajkait. Itt van hát, a nagy Shalina, aki találkát kért a Kívülállók vezetőjétől. A férfi kíváncsi volt, hogy mit akarhat tőle. Megfogadta, hogy nem lépi át a határt, hiszen nem bízott Shalinában. Miért is tette volna? A Holdnak annyi gyermekét mészárolta már le, akik mind kedvesek voltak a szívének... ez a nő, aki olyan törékenynek néz ki és mégis, akkora hatalma van.

  -  Miért hívtál, Shalina?
  -  Beszélgetni.

Csönd következett. Nem volt feszült, sem várakozással teli. Az ellenfelek egymás arcát fürkészték. Shalina azon törte a fejét, hogy miként is fogalmazza meg kívánságát, Dedrick pedig türelmesen várt. Shalina szólt elsőként.

  -  Tudod, hogy érkeztek Léleklátók a Hold Síkjára. Azt kívánom, hogy kössünk fegyverszünetet, az ő védelmükben.
  -  Én eddig sem támadtalak titeket.
  -  Lehet. Akkor én a továbbiakban megkímélem a tieid életét. De engedj szabat átjárást a katonáimnak a külső területeken!

Dedrick arcvonásai megfeszültek. Látta, hogy mit csinált a Közösség avval a területtel, amit kiharcolt magának. Tisztásokat vágott magának, fekhelyeket készített a Derengő fákból, pusztította a természetet. A férfi nem akarta, hogy kárt tegyenek a még érintetlenül hagyott Külső területeken. Ez talán az embereinél is fontosabb volt számára.

  -  Kitaláltad az egyetlen olyan dolgot, amit nem fogok megengedni. Nekem csak egy pillantásomba kerül, hogy gyilkoljak, te is tudod. Ha a katonáid ártó szándékkal jönnek át, nem állok jót magamért. Tartsuk a távolságot, és mindenki rendben lesz.
  -  Ez az utolsó szavad?
  -  Alighanem.
  -  Akkor, ég veled.

Azzal Shalina sarkon fordult. Nem értette, hogy Dedrick miért nem adja meg, amit kért tőle. Hiszen annyira egyszerű! Nem értette, hogy mibe fájna a férfinek, hogyha napjában párszor látná a Közösség tagjait a Külső területeken is. Hiszen miért mennének? Jó, egy kis fára szükségük lenne, és nem akarják a Közösség területét tovább pusztítani. "De Dedrick mit kezd annyi Derengő fával?" - kérdezte gondolatban Shalina. Úgy érezte, vérig sétrették, bár maga sem tudta, miért.

Dedrick ezalatt a határ szélén állt a gondolataiba mélyedve. Tudta, hogy miért kell Shalinának a teljes átjárhatóság, de álmában sem gondolta volna, hogy egyszer megkéri erre. Főleg úgy nem, hogy ajánl cserébe valamit. A férfi csak vállat vont és visszaballagott az erdőbe, a kedvenc tisztására és tovább futtatta a gondolatait. Nem akart ő ártani a Közösség tagjainak, de nem hagyhatta, hogy elpusztítsák a természetet. Volt olyan Léleklátója, amíg Shalina le nem mészárolta, aki az Emberi Síkról jött. Elmesélte, hogy ott halott a Világ, mert az Ember mindent kiírtott. Dedrick nem akart arra a sorsra jutni.